Vučić: „Nekem skandáljátok, hogy ‘buzi!’, Đokovićot hagyjátok békén!”
Ha nem lökné szakadékba a szerbiai polgárokat (sajnos a délvidéki magyarokat is), akár jókat nevethetnénk a szerb kormányfő nyilatkozatain.
Aleksandar Vučić, Szerbia legismertebb „stand-up komikusa” az elmúlt hetekben-napokban ismét a munka jelentőségéről szóló kesernyés tréfáit szórta, miközben közismert, hogy egy munkanapot sem dolgozott le eddigi radikális élete során. Megtudhattuk tőle, milyen rossz egyik napról a másikra élni, s hogy ehelyett hosszú tavon, legalább öt-tíz évre előre kellene tervezni.
Aztán hallhattuk, hogy egyszerűen szégyelli felolvasni azokat az adatokat, amelyekből kiderül, mennyire jól teljesít a szerb kormány.
Pár napja azonban kisebb letargiába süllyedt, és amolyan „szomorú bohócként” megállapította, hogy a „kormány kénytelen egyedül álmodni”, mert a politikai elit (talán az ellenzékre gondolt?) nem hajlandó csatlakozni (az álmodozáshoz?).
Tegnap viszont újabb „gyilkos poént” sütött el, amelynek előzménye a Novak Đoković teniszezőt ért verbális inzultus (?) volt.
Đokovićnak, aki megjelent a Partizan – Crvena zvezda kosárlabdameccsen, a Partizan szurkolói azt skandálták, hogy „Novak fizess adót!” (arra utalva, hogy a teniszező Szerbiában játssza a nagy patriótát, miközben többnyire Monacóban él és ott is adózik), továbbá azt, hogy „Novak, te buzi!”.
Vučić úgy érezte, ezt nem hagyhatja szó nélkül, sajtótájékoztatóján felszólította a drukkereket, ezentúl „inkább őt (Vučićot) ‘buzizzák le’, Đokovićtyal ilyet ne tegyenek, mert az szemtelenség”. (Amúgy ez a kívánsága már többször teljesült, egyes meccseken a szurkolók előszeretettel „lebuzizták” a kormányfőt.).
Komoly kérdés vetődik fel: egyáltalán miért sértés valakit „buzinak”, vagyis homoszexuálisnak nevezni, hiszen az olyan trendi, olyan európai, nem?
A szerb kormány milliókat ölt bele a „meleg” parádéba, és büszkén állapította meg, hogy lám, Szerbiában tiszteletben tartják a nemi másságot.
Akkor most hirtelen mitől lett ciki valakit „homokosnak” nevezni?
K. P.
